A rajzolás, színezés az egyik leggyakoribb és legfontosabb fejlesztőtevékenység az óvodákban. Egyre több szülőtől hallom azonban, hogy az ő gyerekük nem akar vagy nem tud rajzolni, nem köti le ez a tevékenységet, esetleg csak pacákat, krikszkrakszokat vet a papírra. Vajon ez gond? Mit tehetünk?
A mozgásfejlődés fontossága
Gyerekpszichológusok állítják, hogy a későbbi tanulási nehézségek, sőt az agresszív viselkedés hátterében is valamelyik mozgásfejlődési szakasz kimaradása állhat. Problémát okozhat továbbá az is, ha koragyermekkorban nem fejlesztettük eléggé a gyermekünk finommotorikáját. Sajnos a szülők többsége csak későn veszi észre, hogy a gyermekénél valamilyen gond mutatkozik, pedig az iskola előtti 6 évben a folyamatos figyelemmel megelőzhetnénk a fenti nehézségek kialakulását. Egy megfelelő check list követése például jó szolgálatot tehet abban, hogy észrevegyük, ha kimarad egy fejlődési fázis.
Hogyan segít mindebben a rajzolás?
A mozgásfejlődés során alakul ki az idegrendszeri érettség, ekkor kerül egymással harmóniába a gyermek két agyféltekéje, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy iskolaérettségre a kicsik a tanulási készséget, írást, olvasást el tudják sajátítani. Ha egy óvodás gyerek nem akar rajzolni, az azt jelentheti, hogy nem okoz neki örömet ez a fajta alkotótevékenység. Ennek oka pedig az idegrendszer éretlensége és diszharmonikus működése.
Mit fejleszt a rajzolás?
Rajzolás közben
-
fejlődnek a gyermek kézizmai,
-
erősödnek az ízületek, és
-
összehangolódik a szem-kéz munka.
Az egyre biztosabb ceruzafogásnak köszönhetően könnyebben fog menni a betűrajzolás, azaz a folyóírás is.
A rajzolás azonban nem csak a későbbi tanulási készséget fejleszti, hanem a mindennapi élményfeldolgozásban is sokat segít. A gyerekek a napi pozitív és negatív érzéseket, feszültségeket ugyanis képesek rajzban is feldolgozni.
Miről árulkodnak a gyerekrajzok?
Érdemes odafigyelni arra, ha gyermekünk alkot, mert a rajzaiból megtudhatjuk, milyen érzések dolgoznak benne, milyen napja volt:
-
ha rendszeresen túl sötét színeket használ, vagy
-
ha árvizet, halált és
-
hasonló negatív töltetű dolgokat rajzol,
az belső szorongásról árulkodik. Nem kell azonban megijedni, inkább beszélgessünk sokat a gyermekünkkel, figyeljünk rá, és igyekezzünk kideríteni a szorongása okait.
Ugyanígy sok tanulságot levonhatunk abból is, hogyan rajzolja le a családot. „Ez itt anya, ez én vagyok, apa nincs rajta, mert mindig dolgozik.” Nem kell gyerekpszichológusnak lenni hozzá, hogy megállapítsuk, mi bántja ezt a kisfiút.
A gyerekrajzokra még az is jellemző, hogy bizonyos részletek felnagyítva jelennek meg rajtuk. Ennek azon kívül, hogy még nehéz számukra a méretarányos rajzolás, érzelmi kifejező funkciója is van. Amit a gyerek felnagyított a rajzon, az neki valamiért fontos, nagyon szereti, esetleg pont attól fél, amiatt szorong.
A rajzolás szakaszai
Gyerekpszichológusok szerint elég, ha a gyermek
-
4-5 éves korban csak az ujjával festeget vagy ceruzával, krétával firkálgat. Engedjük, hogy megtapasztalja az alkotás örömét. Nem elvárt és nem is szabad presszionálni rá, hogy pálcikaembereket vagy felismerhető formákat rajzoljon.
-
A színezés is nagyjából ebben a korban kezdődik. A közösségbe bekerülve a gyerekeknek egyre több szabályt kell betartaniuk. A színezés során a vonalon belül maradás tulajdonképpen a szabályokon belül maradás szimbóluma.
-
5-6 éves korban a gyermekek már elkezdenek felismerhető formákat rajzolni. Ha ez a te gyermeked esetében nem így van, érdemes fejlesztőpedagógus segítségét kérned.
A tanulási és viselkedési problémák megelőzése
A rajzolás tehát fontos lépcsőfok a gyerekünk fejlődésében, és bár teljesen ellentétes tevékenységnek tűnik, valójában szorosan összekapcsolódik a mozgással.
Már egészen kicsi kortól kezdve adjunk lehetőséget gyermekünknek
-
a sok-sok szaladgálásra,
-
játszóterezésre, illetve
-
szerezzünk be otthonra olyan rajzeszközöket, amelyek segítségével a kicsi alkothat, feldolgozhatja általa a vele történő mindennapi eseményeket.
